1995-ben mutatták be Mathieu Kassovitz fekete-fehérben forgatott filmjét, amit leginkább az utolsó húsz másodperc miatt érdemes végignézni. Tudod, hogy mi a közös a főszereplő Vincent Casselben és Robert De Niroban? És azt, hogy mi a kapcsolódási pont A gyűlölet és az Amelie csodálatos élete között? Na és hogy a francia kormány tagjainak miért kellett kötelező jelleggel megnézniük Kassovitz alkotását? Ezt és még további érdekességeket megtudhatsz az idén 25 éves filmről.
„Azt ismered, hogy egy pasi kiesik az ötvenedik emeletről és miközben zuhan azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben? Nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés.”
Ezzel indul A gyűlölet és ez a gondolat teszi keretbe Mathieu Kassovitz társadalomkritikus filmjét. Itt egy másfajta Párizst látunk, mint amit az utazási irodák színes magazinjai mutatnak – nem véletlen, hogy a film fekete-fehérben forgott. És egy másik Párizst, mint ahol az Amelie csodálatos élete játszódik.
Kassovitz drámájának középpontjában Vinz (Vincent Cassel), a zsidó, Saïd (Saïd Taghmaoui), az arab és Hubert (Hubert Koundé), az afrikai állnak, akik a francia főváros egy külső kerületének panelgettójában vegetálnak. Bevándorló szülők gyermekei ők, életük többnyire sivár, kilátástalan, eseménytelen.
Arab származású barátjuk egy rendőri túlkapás következtében súlyos sérülésekkel kórházba kerül. A peremvidék közössége fellázad a rendszer ellen. Vinz, akiben amúgy is túlbuzog az indulat, megfogadja, hogy ha Abdul meghal, bosszúból megöl egy zsarut.
Az éjszakai zavargások és egy elvesztett rendőri fegyver olyan úton indítja el a három fiatalt, ami gyökeresen megváltoztatja az életüket.
Rasszizmus, bevándorlásproblematika, rendőri erőszak, a társadalmi rétegek közötti átjárhatóság hiánya, szociális kilátástalanság – mindez alig 24 órában elbeszélve.
A gyűlölet számtalan díjat zsebelt be, köztük a Cannes-i Arany Pálmát és a Cézár-díjat. Cannes-ban egyébként álló ovációval fogadták a bemutatását.
A 25. évforduló alkalmából összegyűjtöttem nektek a film néhány érdekes vonatkozását.
1. Mathieu Kassovitz, a film rendezője személyes élményeiből merítette A gyűlölet ötletét. A forgatókönyvet azon a napon kezdte el írni (1993. április 6-án), mikor egy fiatal zairei férfi tisztázatlan körülmények között a radiátorhoz bilincselve rendőrség őrizetben meghalt. A rendőrtiszt szerint Makome M’Bowole szavai és fenyegetései feldühítették, amikor is a fegyver egyszer csak elsült.
Egy korábbi eset is inspirációs forrásul szolgált a rendező számára: Malik Oussekine 22 éves egyetemistát a rohamrendőrség olyan súlyosan bántalmazta egy 1986-os tüntetés után, amelyen nem is vett részt, hogy belehalt a sérüléseibe.
Egyébként maga Kassovitz is részt vett zavargásokban.
2. Vincent Casselt A gyűlölet indította el színészi pályáján. Cassel sokat emlegetett tükrös jelenete egyértelmű utalás a Taxisofőr Travis Bickle-jére, Robert De Niro legendás alakításában.
3. Mathieu Kassovitz, akit számos híres filmből ismerhetünk, szerepelt az Amelie csodálatos életében is: ő volt Nino Quincampoix. Színészként láthattuk például a Münchenben is.
4. Sőt, Kassovitz A gyűlöletben magára is osztott szerepet: egy skinheadet alakít benne.
5. Mathieu Kassovitz nem csak rendezte A gyűlöletet, de vágója és forgatókönyvírója is volt egyben.
6. A film zenéjét a francia hardcore rap csapat, az Assassin szolgáltatta.
A Nique La Police (Baszd meg a zsarukat) számuk címét a film egyik jelenetében felfestik egy rendőrautóra.
7. Az Assassin egyik tagja, Mathias „Rockin’ Squat” Crochon amúgy Vincent Cassel tesója.
8. Kassovitz jegyezte rendezőként a Bíbor folyók és a Gothika című filmeket is.
9. A film kedvező franciaországi fogadtatása után Alain Juppé Franciaország akkori miniszterelnöke (Jacques Chirac elnöksége alatt) speciális vetítést szervezett a kabinetnek, amelyen a minisztereknek kötelező volt részt venniük. A miniszterelnök szóvivője elmondta, hogy a filmben ábrázolt rendőrségellenes témák visszautasításától eltekintve A gyűlölet „egy gyönyörű filmművészeti alkotás, amely jobban ráirányíthatja a figyelmünket a valóság bizonyos elemeire.”
Az ikonikus tükrös jelenet 1976-ban és 1995-ben:
10. Mathieu Kassovitz Hajdu Szabolcs sokszoros Filmszemle-díjas Fehér tenyér című filmjének egyik producere.
Címlapfotó: La haine