Ha legfeljebb három mondatban kellene bemutatnom magam, az utazás, a világ felfedezésének vágya biztosan szerepelne az egyikben. Azt szoktam mondani, lételemem az utazás. Lassan egy éve mégis a világjárvány határozza meg az életemet, mindannyiunk életét. Noha idénre anyagi okok miatt sem terveztem (nagyobb) utat, a vágy, hogy útra keljek, hullámokban tör rám. Még most is, miközben a fél világ (ha nem az egész) újra bezárkózik. És ha nekem ennyire nehéz az egy helyben maradás, mi van azokkal, akik a turizmusból, idegenforgalomból élnek? Akiknek tényleg ez az életük? Ők mindezt hogyan élik meg és hogyan élik túl?
Erre voltam kíváncsi, úgyhogy a turisztikai szegmens különböző képviselőit kérdeztem. Fogadjátok szeretettel az 5 részből álló interjúsorozatot, amelyben megszólal A sárga ruhás lány, Vándorboy, Travellina, Nagy Károly, a Bono Utazási Központ ügyvezetője és Kása Heni, a Spanyolban Otthon bloggere.
Elsőként következzenek A sárga ruhás lány, azaz Harmincz Rita gondolatai.
Harmincz Rita, világutazó „A harmincas éveim kezdetéig „normális” életet éltem, ahogy a legtöbb ember. Jó munkahely, egzisztencia, barátok, mindenem megvolt, amit a társadalom elvárt. Mégis azt éreztem, hogy nem ezt szeretném. Másképp szerettem volna élni. Olyan életet képzeltem, amelyben úgy utazom, hogy nincs másom, csak időm. Azért, hogy ezt megtehessem, hátrahagytam a munkahelyem, megváltam a lakásomtól és 2014-ben nekivágtam Ázsiának. Négyhónapnyi folyamatos hátizsákos utazás után, átszelve Délkelet-Ázsia országait, szinte észrevétlenül csöppentem Balira, egy apró halászfaluba, hogy őrizzem valakinek a házát egy hónapig. Az egy hónapból aztán sokkal több lett, a sziget azonnal magába szippantott. Bár kezdetben az időm nagy részét Balin töltöttem, ma már Indonézia szigeteit járom, hogy megismerjem ennek a sokszínű országnak a kultúráját, ősi szokásait és az itt lakók természethez közeli életét. Az utazós évek során családot alapítottam, így már hármasban folytatjuk az utazást. Erről és sok minden másról is írok a blogomban, könyveimben, és mutatom be a videóimban.” |
Melyik az a szó, ami a 2020-as évről legelőször eszedbe jut?
A bizonytalanság.
A világjárvány mennyiben változtatta meg az erre az évre vonatkozó korábbi terveidet? Hogyan érintette a vállalkozásodat? És mit jelent neked, a személyes életedben?
Haza kellett jönnünk Indonéziából emiatt, és azóta is itthon vagyunk. Tavaly óta gyeden vagyok, így a munkámat ez nem érintette, mert ha nem lenne járvány, ugyanez lenne a helyzet.
Milyen túlélési stratégiát dolgoztál ki erre az évre? És mit tervezel a következő évre?
Nincsenek terveim, várom, hogy mikor lehet újra utazni, de nem szeretnék mindenáron utazni. Ha bizonyos feltételekhez kötik egy országba való belépést, akkor megbeszéljük majd otthon előtte, hogy mi az, amit bevállalunk, és mi az, amit nem. Amikor csak lehet, elhagyjuk a fővárost. Van egy erdőszéli kis házikó, távol Budapesttől, oda szeretünk menni. Izoláljuk magunkat. (nevet)
Megítélésed szerint a pandémia hogyan rendezte, hogyan rendezi át a turizmus, idegenforgalom ágazatot?
Ha az itthoni helyzetet nézem, akkor a kisemberek kerültek rossz helyzetbe, és változhat majd a magánlakás-kiadás (Airbnb). Pozitív számomra, hogy a belföldi turizmus került előtérbe, de rossz látni, hogy itthon nyáron indokolatlanul elszálltak az árak. Nagyon szurkolok egy-két kedvenc éttermemnek, hogy túlélje.
Mivel az idegenvezetői szakma engem is testközelből érint, csak remélem, hogy a jövőben újra lesz munkánk.
Kik, milyen vállalkozások élhetik túl az ágazatban a világjárvány következményeit?
Azok, akik kreatívak és vannak tartalékaik. Kreatív alatt azt értem például, hogy ha vásárlási idősávot vezetnek be, akkor van olyan kisbolt, amelyik nem zárja ki a fiatal vásárlókat, hanem kiviszi nekik, amit kérnek. Nyilván nem ez a túlélés alapja, de a rugalmasság, a kreativitás nagy segítség lehet a túléléshez.
Mire számítasz 2021-ben?
Nem vagyok nagyon optimista, olyan érzésem van, hogy akár jövő őszig nem lesz eget rengető változás.
Milyen segítségre lenne leginkább szüksége a vállalkozásodnak?
Jelenleg a könyveim eladásából és utazási tanácsadásból van bevételem, de talán jobb marketing jól jönne. De alapvetően most anya vagyok, ez a legfontosabb.
Milyen kormányzati intézkedés segíthetne a turizmus, idegenforgalom ágazatnak?
Például az, hogy ne zárjanak be az éttermek, hogy könnyű legyen beutazni az országba (ne legyen karantén) és működhessen az Airbnb.
Ha majd lehet már bárhová korlátozások nélkül utazni, hová vezetne az első utad?
Indonéziába (ha nem kötik számomra teljesíthetetlen feltételekhez).
Hány országban jártál eddig összesen?
Nem tudom, nem számolom.
Hol érezted magad a legjobban?
Indonéziában.
| A sárga ruhás lány |
„A blogom az első „gyermekem”, aki lelkesedésből, az utazás iránti szerelemből született. Ez egy világutazó blog, de nemcsak a világutazásról szól. Vannak benne érdekes történetek, hasznos tippek, saját bőrömön szerzett rossz tapasztalatok, kultúra, emberek, érzelmek, inspiráció” – fogalmazza meg Harmincz Rita a blogja lényegét. |
Mit is mondhatnék ennek a – nevezzük így eufemisztikusan – furcsa évnek a végén? Azt kívánom mindannyiótoknak, hogy legyen olyan az új esztendőtök, amilyet szeretnétek.