Kása Heni: „A biztonságos utazás és a bizalom mint a turizmus alappillérei kulcsszerepet kapnak”

Ha legfeljebb három mondatban kellene bemutatnom magam, az utazás, a világ felfedezésének vágya biztosan szerepelne az egyikben. Azt szoktam mondani, lételemem az utazás. Lassan egy éve mégis a világjárvány határozza meg az életemet, mindannyiunk életét. Noha idénre anyagi okok miatt nem terveztem (nagyobb) utat, a vágy, hogy útra keljek, hullámokban tör rám. Még most is, miközben a fél világ (ha nem az egész) újra bezárkózik. És ha nekem ennyire nehéz az egy helyben maradás, mi a helyzet azokkal, akik a turizmusból, idegenforgalomból élnek? Akiknek tényleg ez az életük? Ők mindezt hogyan élik meg és hogyan élik túl?

Erre voltam kíváncsi, úgyhogy a turisztikai szegmens különböző képviselőit kérdeztem. Fogadjátok szeretettel az 5 részből álló interjúsorozatot, amelyben megszólal A sárga ruhás lány, Vándorboy, Travellina, Nagy Károly, a Bono Utazási Központ ügyvezetője és Kása Heni, a Spanyolban Otthon bloggere.

Az interjúsorozat befejező részében Kása Henivel, a Spanyolban Otthon blog írójával beszélgettem.

Kása Heni, aki „Spanyolban” otthon van

Fotó: Kosztyu Gyula

„Friss diplomás közlekedésmérnökként nem az itthoni állásajánlatokat böngésztem, hanem azt kutattam, miként tudnék kimenni Spanyolországba – a nagy álmom végül 15 évvel ezelőtt valóra vált. Az időközben megszerzett nyelvtudásomnak köszönhetően mindig sikerült a szállítmányozás és logisztika területén elhelyezkednem. Rengetegszer kellett viszont költöznöm: éltem Sevillában, Malagán, Barcelonában, majd végül Madridban – a család és a barátok nagy örömére, hisz újabb és újabb spanyol városokat és régiókat tudtak a segítségemmel megismerni. Tulajdonképpen így indult az itteni vállalkozásom. Majd egy 60 literes hátizsákkal elindultam Dél-Amerikába, hogy utazzak, lássak, kóstoljak, megéljem. Ekkor tudatosult bennem, hogy az én utam a turizmus. Az a fajta, amely sok mindenben eltér a hagyományos európai katalógus-turizmustól. Bizony le kell sétálni a térképről, előtérbe kell helyezni a „névtelen”, de annál autentikusabb helyeket, és betekinteni a helyiek életébe, megismerni az ottani kulturális-gasztro-természeti értékeket. Elhatároztam, hogy én így szeretném megmutatni Spanyolországot.”

Melyik az a szó, ami a 2020-as évről legelőször eszedbe jut?

A gratitud, vagyis hála. Egy közösségi oldalon terjedő „Kattints és nézd meg azt az egy szót, ami inspirál majd 2020-ban!” felhívásra, január 1-én természetesen azonnal kattint az ember. Még arra is emlékszem, hogy a szó első olvasásakor mik keringtek a fejemben: „Hát jó, ok, persze, az vagyok! Tényleg nem szabad elfejtenünk hálásnak lenni ezért-azért”. Azóta nagyon sokszor eszembe jut ez a szó, de számomra csak most, év végére telítődött meg igazán tartalommal.

A világjárvány mennyiben változtatta meg az erre az évre vonatkozó korábbi terveidet?

Teljes mértékben. A pandémia első hullámának kezdetekor elrendelt kéthetes lezáráskor még komolyan hittem, hogy csak ennyi lesz, és majd utána minden szépen folytatódik tovább. A lezárás meghosszabbításának bejelentésekor kezdtem érezni, hogy a lábam alól kicsúszik a talaj. De csak a második hónapban fogalmazódott meg bennem, hogy ez a játszma sokkal nehezebb lesz, és az őszi szezonnal együtt ezt az évet minden bizonnyal el kell engednem.

Mint minden vállalkozó, én is készítek előzetes terveket. Idegenvezetőként kalkulálok egy várt foglalási számmal, tervezek egy bizonyos keresletnövekedéssel, és ütemezek egy éves pénzügyi vállalást. De ilyen helyzetre senki nem készül fel. Most nem arról volt szó, hogy egy-egy hónap vagy szezon gyengébbre sikerült, hanem önhibánkon kívül a telt házas foglalásból pár nap leforgása alatt gyakorlatilag nulla lett. A biztos egzisztenciát a bizonytalan jövő váltotta fel. Ilyenkor nincs újra tervezés, csak túlélés.

Hogyan érintette a vállalkozásodat? És mit jelent neked, a személyes életedben?

Március eleje már szinte csak a foglalások lemondásáról szólt, a naptáram gyorsan megüresedett. Miután egyértelművé vált, hogy a turizmus egy időre padlóra került, én a vállalkozásom felfüggesztése mellett döntöttem. Ez volt a könnyebb döntés, mivel evidensnek tűnt. A nehezebb annak az elhatározása volt, hogy erre az évre vagy amíg a pandémia tart, ideiglenesen hazaköltözöm.

Nem hazajönni és itthon lenni a nehéz, hanem elengedni valamit, amiben sok éves befektetett munka, kitartás, kudarcok áthidalása és tanulás van, de legfőképp, ami a megélhetésem biztosította és ami örömöt okozott.

Mivel eddig is sokat költöztem, nem jelent gondot alkalmazkodni az újhoz, az ismeretlen helyzetekhez. Az újrakezdés sem ismeretlen számomra, a különbség csak az, hogy talán most érzékenyebben érint, hiszen egy rajtam kívül álló ok miatt, ha nem is teljesen a nulláról, de biztos újra kell építeni sok mindent.

Milyen túlélési stratégiát dolgoztál ki erre az évre? És mit tervezel a következő évre?

Dolgozni, amit csak lehet, és képezni magam, ahogy csak tudom. Tervek és célok kitűzése kizárólag rövid, belátható távlatra. Ezeken kívül pedig semmiképp nem hozzányúlni a tartalékokhoz, hisz arra még nagy szükség lesz az újrainduláskor. Mivel abszolút nem tervezem a szakma elhagyását, próbálom fejben is helyén kezelni az aktuális helyzetet. Megpróbálom a jelenlegi programjaimat még színessebé tenni, illetve egy nagyobb piaci szereplővel együttműködve dolgozom egyedi és attraktív körutak kidolgozásán.

Én még bízom a 2021-es késő tavaszi szezonban, de igazán csak ősztől tervezek. Csak azt tudjuk, mennyi nap telt el a legutolsó idegenvezetésünk óta, de azt, hogy még mennyi időt kell átvészelnünk, sajnos senki nem tudja. Ennek tudatában nagyon nehéz a jövőt tervezni.

Megítélésed szerint a pandémia hogyan rendezte, hogyan rendezi át a turizmus, idegenforgalom ágazatot?

Az utazási iránti igény nem tűnt el, a hosszú bezártság után az még inkább erősödött. A kérdés az, hogy a pandémia után (és alatt) az emberek milyen szempontok alapján fogják meghozni utazási döntéseiket. A biztonságos utazás mint a turizmus alapfeltétele egész biztos tágabb értelmet kap majd. Az emberek körültekintőbben fogják utazásaikat szervezni, és tudatosabban választják meg úticéljaikat. Eddig szerettünk spórolni a különböző biztosítási tételeken, de várhatóan a személyi biztosítás mellett minden eshetőségre be fogjuk magunkat biztosítani. Azok a szolgáltatók, akik erre nem nyújtanak módot, nagyon nehéz helyzetbe hozzák saját magukat.

A bizalom mint a turizmus másik pillére, szintén kulcsszereppel fog bírni abban, hogy mely szolgáltatók tudnak talpon maradni. Valószínű, hogy a távolabbi, repülővel elérhető helyek felkeresése az újraindulás kezdeti időszakában kevésbé lesz népszerűek, szemben az autóval vagy akár vonattal elérhető úticélokkal. Az utóbbi évek utazási szokásai azt mutatták, hogy az utazások száma ugyan növekedett, de annak időtartama csökkent.

Vándorboy: “Kevésbé manipulálható és teljesebb emberré válhatsz, ha kíváncsian közelítesz más kultúrákhoz”

Úgy gondolom, hogy a közeljövőben az utazások száma stagnálni fog, viszont tovább csökken az eltöltött vendégéjszakák száma. A pandémia miatt várt globális gazdasági probléma még csak ezután mutatja meg igazán a hatásait. Biztos, hogy az utazók csökkenteni fogják a turizmusra szánt költségkereteiket, és sokkal jobban meggondolják, mennyit szánnak utazásra.

Kik, milyen vállalkozások élhetik túl az ágazatban a világjárvány következményeit?

Akiknek bőven vannak anyagi tartalékaik és akik könnyen tudnak majd alkalmazkodni a pandémia rövid és hosszú távú következményeihez. Mindenre fel kell készülni. Most nem elég egy A- meg egy B-terv, szerintem több stratégiával kell készülni. Úgy gondolom, hogy valamilyen szinten mindenkinek, a nagy utazási irodáktól kezdve az egyéni vállalkozóként városi sétákat tartó idegenvezetőkig, meg kell újulni. De a legfontosabb, hogy a korlátozások feloldása után a lehető legrugalmasabban kell reagálni az újra fellépő keresletre.

Mire számítasz 2021-ben?

Mivel az utazás, a más kultúrák megismerése és az emberek ismeretlen helyek iránti természetes kíváncsiságának a kielégítése ma már annyira a hétköznapok részévé vált, hogy miután biztonságosan utazhatunk, és kiszámíthatóan tervezhetünk, szerintem újból gyorsan fel fog pörögni a turizmus. Talán a tömegturizmus kicsit háttérbe szorul, valamint még nagyobb teret kap az egyéni utazás és az egyedi programok iránti kereslet. Bízom abban is, hogy a magyar utazási szokások változnak, és a nagyvárosok mellett nagyobb igény lesz arra is, hogy egy kicsit lemenjünk a térképről. A turistákkal teli helyek látogatása helyett remélem, hogy külföldön is előtérbe kerül az aktív turizmus és a vidéki turizmus. Az már most látszik, hogy óriási a várakozás az utazások iránt, sok elemző és szakértő utazási boomot jósol. Bár így lenne, és bár az utazók és az utaztatók a mennyiség helyett a minőséget részesítenék majd előnyben!

Milyen segítségre lenne leginkább szüksége a vállalkozásodnak?

Én a közösség erejében hiszek, és nem abban, hogy a segítség mindig konkrétan pénzben mérhető. Nagy szükség lenne a turizmusban dolgozók összefogására és egymás segítésére. Gondolok itt egy adott ország idegenvezetőire és a turizmushoz köthető magyar nyelvű egyéb szolgáltatókra, azok hatékony együttműködésére. Erre vannak már kezdeményezések, de sajnos nagy a széthúzás is. Úgy gondolom, hogy privát idegenvezetőként nem csak az a fontos, hogy utasaim elégedetten távozzanak a programjaim után, hanem az a cél, hogy annyira fel tudjam kelteni az érdeklődésüket, hogy újból visszatérjenek majd Spanyolországba.

Jó lenne, ha nem konkurenciaként tekintenénk egymásra, hisz különböző városokban, régiókban dolgozunk. Ehelyett egymás elismerése, kölcsönös ajánlása, a lehetséges úticélok ismertetése nagy segítség lenne mind az utazóknak, mind a szakmában dolgozóknak. Magyarországon továbbra is a legjobb reklám, ha szájról szájra terjed a híred.

Milyen kormányzati intézkedés segíthetne a turizmus, idegenforgalom ágazatnak?

Alapvetően bármi, ami anyagi könnyebbséggel jár a turizmusban és idegenforgalomban dolgozók számára. Habár engem közvetlenül a spanyol intézkedések érintenek, a hazai kormányzati döntések is befolyásolják a jövőmet. A hazai és a külföldön dolgozó idegenvezetők munkája és jövedelme gyakorlatilag átmenet nélkül a nullára csökkent, miközben lassan egy év elteltével sem tudunk biztosra tervezni, senki nem tudja, meddig kell még kitartani. Számos európai országban az idegenforgalom ezen ágazatának már a legelején dobtak mentőövet, és a jövedelmüket az állam valamilyen mértékben pótolja. Az utazási irodák csoda, hogy talpon maradtak, nekik a munkahelyek megőrzésében vállalhatna nagyobb szerepet az állam. Ígéretek már vannak, de a pár hónapra szóló támogatások összege ezen a ponton már nem biztos, hogy elég lesz a túléléshez.

Újrainduláskor pedig nagy segítség lehetne, akár csak egy fél évre is, a járulékok alóli felmentés vagy áfa-csökkentés, de akár részleges adómentesség is. Ami szerintem még fontos lenne, például a szakmai képzések, továbbképzések pénzügyi támogatása. Én is részt veszek egyen, aminek több százezres díja bizony további anyagi terhet jelent ebben az időszakban.

Ha majd lehet már utazni, hová vezetne az első utad?

Mivel itthon vagyok, természetesen Spanyolországba. De mint turista Dél-Olaszországba és Portugáliába utaznék szívesen.

Hány országban jártál eddig összesen?

Európán belül körülbelül 20 országban jártam. Afrikában csak Marokkóban, továbbá Dél-Amerika összes spanyol nyelvű országába sikerült eljutnom.

Hol érezted magad a legjobban?

Ez nagyon nehéz kérdés. Minden ország vagy régió valamiért kedvessé tud válni. Viszont ha nagyon szigorúan veszem a kérdést, akkor Spanyolország, hisz ott élek, a munkámat pedig nem is tudnám hitelesen úgy végezni, ha nem élvezném a spanyol életet és kultúrát. Dél-amerikai hátizsákos utazóként pedig imádtam Argentínát, azon belül is Patagóniát. De a nagy szerelem Kolumbia, ahol az eredeti tervek szerint most másfél hónapot töltenék el a télből.

Spanyolban Otthon: Idegenvezetés Madridban és Sevilla-ban

„Megosztom veled mindazt, amit látok, hallok és érzek, mióta 2005-ben megérkeztem Spanyolországba. Célom, hogy a programjaimon úgy mutassam be neked a választott úti célt, hogy a „kötelező látnivalók” mellett lásd a legautentikusabb helyeket, felfedezd az eldugott szegleteket, az apró részleteket, valamint megismerd a spanyol szokásokat, legendákat és a gasztronómiát is, mert csak így leszel te is Spanyolban Otthon!” – olvasható Kása Heni Facebook-oldalán.

Mit is mondhatnék ennek a – nevezzük így eufemisztikusan – furcsa évnek a végén? Azt kívánom mindannyiótoknak, hogy legyen olyan az új esztendőtök, amilyet szeretnétek. 

Kiemelt kép: Földvári Sári