Mi az a velvícsia? És mitől csodálatos? Hogyan lehet a fiatalokat környezettudatosságra nevelni? Miért érdemes botanikus kertbe menni? Mi annyira vonzó a növényekben? És tényleg jó ember, aki a virágot szereti? Mindezt megtudhatjátok Németh Anikó botanikustól, a Szegedi Füvészkert igazgatójától.
Anikóval egy afrikai overland társas utazáson találkoztam. Hamar összebarátkoztunk. Kedves, okos és talpraesett nőnek ismertem meg, akivel nagyon jólesett mindenféle dologról beszélgetni.
Ez egy nehéz, veszélyekkel teli út volt eléggé vegyes összetételű társasággal, így különösen értékeltem a like-minded útitársakat. A másik, ami nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számomra Anikóval kapcsolatban, hatalmas szeretete a növény- és állatvilág iránt. A velvícsia volt az első, amit az afrikai úton tanultam. Anikótól.
Emlékszel? Már a reptéren erről a növényről áradoztál és alig vártad, hogy élőhelyén csodálhasd meg.
Persze, hogy emlékszem. A legfontosabb, ami erre az útra ösztökélt engem, amellett, hogy ezeket az érdekes és Magyarországtól nagyon távol lévő országokat megismerjem az volt, hogy láthassam a velvícsiát, ami egy ikonikus növény a botanikusok számára. A velvícsiákhoz vezető több órás út alatt szinte semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, mikor érünk már oda. Ki is csordult a könny a szememből, amikor megláttam.
Most már ne csigázzuk az olvasókat, mondjuk el, mi az a velvícsia.
Olyan különleges növény, amely akár kétezer évig is élhet. Namíbiában endemikus, azaz bennszülött faj: csak Namíbiában és Angola déli részén fordul elő.
Az alatt az öt-hatszáz vagy akár kétezer év alatt, amíg növekszik, mindössze két levele nő. Kétlaki, vagyis külön vannak a női és a hímivarú egyedei. A latin nevében benne van, hogy mirabilis, vagyis csodálatos.
Namíbia címernövénye egyébként.
Honnan jön nálad ez a határtalan növényszeretet?
Falusi lány vagyok, legalábbis mindig ezt mondom. Szolnok mellett egy kis faluban nevelkedtem. Nagymamám sokszor maga mellé vett, segítettem neki magokat ültetni, veteményezni, az állatokat ellátni. A falusias gyermekkor ebbe az irányba taszigatott. A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy az élővilággal szeretnék foglalkozni.
Bevallom, amennyire érdekelnek az állatok, annyira hidegen hagynak a növények. Viszont melletted rám is átragadt valamelyest a lelkesedésed a növényvilág iránt. Mi annyira vonzó a számodra e helyhez kötött élőlényekben?
Pontosan az, hogy helyhez kötött életet kénytelenek élni, és ahhoz a környezethez kell alkalmazkodniuk, ahová születtek. A rendkívüli nagy változatosságuk és a szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodási képességük fogott meg bennük leginkább.
Természetesen mind a háromszázezer növényfajtát nem ismerhetem, de úgy vélem, hogy minél többet megismerünk az élővilágból, annál jobban megkedveljük és tiszteljük őket.
Szoktak ezzel fárasztani: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet?
Előfordul, persze. Ilyenkor rögtön a környezetemben lévőkre gondolok, akik növényeket gondoznak, és mindig arra jutok, hogy igaz ez az állítás. Akik növényekkel foglalkoznak, reggeltől estig be vannak táblázva és kevésbé érnek rá arra, hogy gonoszak legyenek az embertársaikkal.
A koronavírus kapcsán elrendelt első járványügyi intézkedés után cseteltünk, és megkérdeztelek, hogy ti bejártok-e még a Füvészkertbe. Ezt válaszoltad: „Mi még bejárunk, a növényeket nem is hagyhatjuk magukra”. Kevés nálad elkötelezettebb intézményvezető lehet ma Magyarországon.
Aki növényekkel foglalkozik, annak szinte a nyaralás is hátra sorolódik.
Mindig arra kell gondolnunk, hogy süt a nap, fúj a szél, hideg van, meleg van, a kinti növényeket kitakarjuk vagy betakarjuk, öntözzük vagy szárítsuk.
A növények mindig feladatot adnak, és tényleg nem is szeretnénk őket magukra hagyni.
Március 15-én az állam is elismerte tevékenységed. A „Füvészkert felújítása és működtetése mellett a gyermekek és fiatalok környezettudatosságra nevelése, valamint az ismeretterjesztés terén is sikeres intézményvezetői munkád” elismeréseként a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjének igazgatójaként kaptad a magyar bronz érdemkereszt polgári tagozata díjat. Mit jelent neked ez a kitüntetés?
Nagy sokat jelent. Legfőképpen azért, mert megerősít abban, hogy az az út, amin elindultam, jó út, jó irány. A legnagyobb előnye pedig, hogy magát a botanikus kertet, a szakmát és a mi Füvészkertünket ismerték el ezzel.
Miben áll a kitüntetés indokolásában is említett fiatalok, gyerekek környezettudatosságra nevelése?
Az egész úgy indult, hogy egy-egy osztályt sikerült kicsábítani a Füvészkertbe, vagy a tanórákhoz kötődően tartottam nekik foglalkozásokat. A cél az, hogy a gyerekek testközelből, élményszerűen találkozzanak a növény- és állatvilággal. A növények megszagolásával, megtapogatásával élményszerűbbé válik a tanulás.
Mit emelnél ki a Fűvészkert kapcsán, miért lehet érdekes, érdemes olyannak is ellátogatnia hozzátok, aki amúgy nem nagy növényfan?
A füvészkertek szerepe mára megváltozott. Már nem csak az egyetemeket szolgálják ki. Mi például olyan rendezvényeket szervezünk, amelyeken a nagyközönség ugyan a növényekkel találkozik, de a hozzájuk kapcsolódó tudást sokkal populárisabb megjelenésbe csomagoljuk.
Ha valaki hétköznap délelőtt jön hozzánk gyerekkel, igénybe tudja venni a játszóterünket. Törekszünk arra is, hogy a gyűjteményeink látógatóbarátak legyenek. Ha valaki csak szép kirándulóhelyként tekint rá, ugyanúgy megtalálja nálunk a számítását, mint az, akit a növényekkel kapcsolatos tudnivalók érdekelnek.
Én kedvet is kaptam, hogy ellátogassak hozzátok, de sajnos a koronavírus ennek is betett.
Igen, helyhez kötöttek lettünk mi is, mint a növények.
A helyhez kötöttség sokkal jobban sújtja az izgő-mozgó embereket, akik szeretnek jönni-menni, utazni. Te magad is utazásmániás vagy. Hogy viseled, hogy most egy jó darabig nem mehetsz világot látni?
Nagyon nehezen viselem. Télen már elkezdtük megszervezni az ezévre vonatkozó utazásunkat, ami most elmarad.
Egyébként nem csak a világban szeretek utazni, hanem Magyarországon is szívesen kirándulok és keresem fel a munkámhoz kapcsolódó kutatási területeket.
Ezért is nehéz most ez a helyzet. Minden nap azon izgulok, hogy vajon a terveimből mi valósítható meg. Ettől függetlenül azonban optimista vagyok: ha idén nem, akkor majd jövőre eljuthatok azokra a helyekre, amiket beterveztünk erre az évre.
Ha levonul a járvány és helyreáll végre a világ rendje, mi lesz az első úticél?
Szeretnék a családdal visszamenni Indonéziába, és jó lenne, ha Malajzia és Szingapúr is beleférne. A trópusi országok mindig nagyon sok látnivalót rejtegetnek.
CV
Németh Anikó Szolnokon született 1975-ben. Környezetvédelem szakos tanár, biológus. A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjének igazgatója 2013 óta. Alternatív biológiaórákat, természetismereti foglalkozásokat tart óvodások, általános iskolások és középiskolások számára a Füvészkertben. Több szakmai testület, köztük a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége, a Magyar Biológiai Társaság tagja és a Szegedi Kertbarát Kör elnöke. Eseti szakértői tevékenységet végez kábítószergyanús növények illegális termesztésével kapcsolatban. Nagy utazó. Egy tizennyolc éves lány édesanyja.
Borítókép: Bardócz Attila