Ezt a költői kérdést Szacsvay László tette fel a Benedek Miklóssal folytatott nyilvános beszélgetése során. A magyar irodalom ismeretének fontosságáról és csajozásban betöltött szerepéről elmélkedtek. Érdekes, hogy ezt az egyébként még korábbi adást tök véletlenül épp tegnap, Radnóti Miklós születésnapja előtt láttam, amikor már tudtam, az évfordulóról mindenképpen szeretnék megemlékezni a Közelítőn. És tényleg, hogy lehet szerelmesnek lenni Radnóti költészete nélkül? Szerintem sehogy, de hát én elfogult vagyok, mivel József Attila mellett ő a kedvenc költőm. (Szacsvay természetesen József Attilát is példaként hozta.) És hogy miért nem lehet? Megpróbálom megfogalmazni valahogy. Még ha tétova lesz is ez a jegyzet.
Szerelem a Pozsonyi úton
2014. február 15-én, százegy évesen elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni. Fifi néni, ahogy sokan szólították, hetven évvel élte túl a férjét. Ez alatt a hét évtized alatt végig egyedül élt egykori közös otthonukban a Pozsonyi úton.
Kívánságának megfelelően csak halála után látott napvilágot Naplója, melyet 1935 és 1946 között vezetett. 2014 végén megvásároltam a vaskos kétkötetes könyvet és néhány hét alatt „kiolvastam”, pedig nem volt könnyű olvasnivaló. És nem csak azért, mert tele volt évszámmal, jegyzettel, ide-oda hivatkozással, helyszínnel, megszámlálhatatlanul sok szereplővel, akik a Radnóti házaspár életének részei voltak. A legnehezebb olvasmányt azok a fejezetek jelentették, amikor az ország fasizálódásával egyre fenyegetőbbé váló légkörben felmerült a menekülés lehetősége, de Radnótiék elvetették.
Én meg hol szinte köröm rágva izgultam értük, hol őrjöngtem tétovázásuk miatt, és volt, hogy elképzeltem, a lelkükre beszélek: mentsék az életüket és azonnal húzzanak el az országból … pedig tudtam, mi a történet vége.
A Napló, ami egy valóban sírig tartó szerelem elbeszélője, nehéz olvasmány a Radnóti házaspár magánéletének intim részletességű rögzítése miatt is. Valóban rám tartoznak az abortuszok, a házasélet kihívásai és az, hogy megingathatatlannak hitt kapcsolatukba be tudott férkőzni egy másik asszony? De hát a napló műfaja már csak ilyen, és Fifi néni mindezekről rendre beszámolt benne.
Az intimpistákodás, amiről az olvasó nem tehet, egyfelől persze kielégít egy jogosnak tűnő kíváncsiságot, másfelől közelebb hozza a nagy költőt, a nagy nevet, az érettségi tételt. Kiderült, lám, ő is csak hús-vér ember volt, félre- és ballépésekkel.
Olvasás közben tehát voyeurnek képzelheti magát az ember, ami nem mindig kellemes. Ez azonban semmit nem von le Radnóti költői nagyságából.
A Napló egy rendkívüli személyiség, egy rendkívüli szerelem és egy sötét történelmi korszak dokumentuma, amiből valószínűleg sokkal többet lehet tanulni egy-egy irodalom- vagy történelemóra anyagánál.
Fifi néni hetven éve
Sajnos nem ismertem személyesen, de igyekeztem figyelemmel kísérni, mi történik Fifi nénivel és minden vele kapcsolatos, látókörömbe került újságcikket elolvastam. Lenyűgözött az a tartás, az a magától értetődő fegyelmezettség, amivel állta az élet csapásait. Harminckét éves volt mindössze, amikor meghalt Radnóti, de ez csak jó másfél évvel később lett bizonyosság a számára. 1946 augusztusa után elolvadt a remény arra, hogy férje hazatér a háborúból.
Gyarmati Fanni a férje halála után a nyilvánosságtól visszavonultan gondozta Radnóti hagyatékát, és úgy tűnt, a munkába menekült. (A Napló szerint mindig is, már fiatalasszonyként elfoglalt, dolgos nő volt, aki legfőbb feladatának mégis azt tekintette, hogy a háttérből minden lehetséges eszközzel segítse férje költői kibontakozását.)
Ezen kívül az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként versmondást, franciát és oroszt tanított.
„Mik” halála után sosem ment többé férjhez, „özvegységét csaknem hetven évig őrizte”. Nem szólt, nem írt, nem nyilatkozott Radnótiról. Mindössze két interjút adott e hosszú évtizedek alatt, mindkettőt 1962-ben. A Népszabadságnak többek között úgy nyilatkozott, hogy „a fasizmus elnyelte az életünket”. A másik beszélgetés a Nők Lapjában jelent meg.
A feleség háromszor
Nem csoda, hogy Radnóti ennyire szerette a feleségét, ezt a minden bizonnyal rendkívüli nőt.
„Ritka a hitvesi költészet az irodalomban, hisz a legnehezebb talán a mindennapokat, az egyformaságot versbe emelni, s közelről amúgy is minden másképpen látszik” – fogalmaz dr. Fűzfa Balázs egyetemi oktató. Radnótinak mégis sikerült: a hitvesi lírában is kivételeset alkotott.
Radnóti Miklós szerelmes verseinek szinte egyetlen ihletője Gyarmati Fanni volt. Kapcsolatuk diákszerelemként indult: Miklós 17, Fanni 14 éves volt, amikor megismerkedtek. Ugyanahhoz a tanárhoz jártak matematika korrepetálásra. Később, 1935-ben házasodtak össze és ekkor költöztek be a Pozsonyi úti piciny lakásukba. Fanni még ebben az évben, huszonhárom éves korában, néhány hónappal a költővel kötött házassága előtt kezdett naplót írni.
Aztán jöttek a zsidótörvények, kitört a világháború… a többi pedig, mint tudjuk, már történelem.
Számtalan gyönyörű szerelmes verset hozhatnánk példaként arra, miért volt kiemelkedő Radnóti hitvesi lírája. Most a talán három legfontosabb költeményt emeljük ki.
Tétova óda
Ez a vers szerelmi vallomás a feleségnek. A címben szereplő tétova jelző nem a férfinek a nő iránti érzelmei bizonytalanságára ural, hanem arra, hogy a vers szerzője képes-e arra, hogy megfelelő módon szavakba öntse, amit társa iránt érez.
Ódát írni egyfajta magasztosságot, magabiztosságot, pátoszt feltételez. Mégsem könnyű elmondani a szerelem „rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget.” A költő azért megkísérli és olyan sorokkal ajándékozza meg Fannit és az utókort, mint ez:
„De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, / és néha meg olyan, oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház.”
Levél a hitveshez
„Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, / ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, / s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, / s kihez vakon, némán is eltalálnék, / most bujdokolsz a tájban és szememre / belülről lebbensz, így vetít az elme; / valóság voltál, álom lettél ujra, / kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? / s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, / a hitvesem leszel, – remélem ujra / s az éber lét útjára visszahullva / tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, –
Radnóti e szerelmes episztolát a háborúból írta feleségének Lager Heidenauban, Žagubica fölött a hegyekben, 1944 augusztus-szeptemberében. Álom, emlék és valóság váltakozása építi a vers világát.
Fanni az álomban is jelen van. Megelevenednek emlékek a régi, még békés, szerelemteli időkből.
Fanni, a „hitves s barát”, most is a férfié, csak messze van, „túl három vad határon”. A költő elhatározza, hogy mindenképpen hazatér. A feleségéhez, a feleségéért. Az élet egyik nagy igazságtalansága, hogy ez nem sikerült neki.
Hetedik ecloga
Szintén a már említett szerbiai táborból írta Radnóti Miklós Fanninak a Hetedik eclogát, melyben ismét egyszerre van jelen a láger valósága és az álmok, emlékek képzeletbeli világa. A vers végén pedig megfogalmazza a világirodalom egyik legszebb vallomását:
„… Csak én ülök ébren, / féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod / íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert / nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”
111 évvel ezelőtt, 1909. május 5-én született Radnóti Miklós.