Milyen eszközökkel bélyegzi meg egy-egy cikk – akár szándék nélkül is – a romákat? Melyek azok a címadási hibák, amelyek hozzájárulnak a romákat érő előítéletek erősítéséhez? Mire érdemes odafigyelni, hogy elkerüljük a káros sztereotípiákat? És mit tehetnek maguk a romák a változás érdekében? A ContextUs kulturális és közéleti online magazin alapító-főszerkesztőjével, a jelenleg Londonban élő Zetas Péterrel beszélgettem mindezekről az égető kérdésekről. Arra is kíváncsi voltam, ő hogyan viszonyul a saját romaságához; Peti nem tért ki a válaszadás elől, sőt. Nyitottságát, őszinte válaszait ezúton is nagyon köszönöm.
Peti egy Facebook-posztban kritizálta a magyar sajtót amiatt, ahogy esetenként megbélyegzi a romákat – az alkalmazott nyelvi regiszterrel, a vizuális megoldásokkal és/vagy konkrét címadásokkal. A poszt apropóját egy Helyközi járat-videóriport adta, amely Kömlő polgármesterét mutatja be és korrupciógyanús helyi ügyletek feltárására tesz kísérletet. A videós anyag címe: A Fidesz-szimpatizáns roma polgármester, akit mindenki imád. Peti szerint ez a riport, beleértve a címadást is, több sebből vérzik.
Mi a baj ezzel a videóval?
A címet mindenképpen másként írtam volna. Az ilyen jellegű címadásra sokkal érzékenyebben reagálok és nem amiatt, hogy roma vagyok – bár lehetséges, tudat alatt ez is közrejátszhat. Közvetlenül a 2019-es európai parlamenti választások után – még aznap este – egy Szakácsi nevű faluról publikált a 444.hu egy videót. Nehezen lehetett nem kihallani belőle a romák hibáztatását a Fidesz győzelme miatt. Ezt a videós anyagot másfél millióan látták, és azért tartom károsnak, mert eleve létezik a magyar társadalomban, főleg Farkas Flórián ügyei miatt, az a vélekedés, hogy (többek között) a romák segítik hatalomra a Fideszt és hogy mind bűnözők. Mint az elmúlt 12 évben minden választás után, letargikus állapotba kerülnek a kormánnyal kritikus választók, és némileg úgy tűnt számomra, mintha egy közösséget tártak volna a nagyérdemű elé, akin levezethetik a frusztrációjukat, csalódottságukat.
Csak nézz a kommentszekcióra! Nem állítom, hogy a 444-nek volt ilyen célja, de azt igen, hogy egy ilyen videó egy ilyen választási vereség után ezt eredményezi. Azt sem állítom biztosra, hogy találtak olyan megszólalót, aki nem illett volna a sztereotípiákba. Lehetséges, naiv vagyok, de feltételezem, a videó végén nyilatkozó nő mellett élnek Szakácsiban olyanok, akik nem erősítik az előítéleteket.
Mit kellett volna másként csinálni?
Esetleg publikáltam volna egy másik videót, amely más közösség perspektívájából vizsgálja az esetet, így elkerülve azt, hogy akaratlanul is azt kommunikáljam a nézőnek, a Szakácsi faluban élő romák tehetnek a vereségről. A Helyközi járat riportjában hasonlókat véltem felfedezni, noha nyilván nem ugyanaz a két anyag és nem feltételezem – ismét hangsúlyozom –, hogy a 444.hu videója propaganda célból született.
Ugyanakkor maga a cím azonnal azt implikálja az átlag ellenzéki szavazóban, hogy hát persze, a romák tolják a Fidesz szekerét meg hogy miattuk tart itt ez az ország.
És mi a helyzet akkor, ha ennek van valóságalapja?
Nem vitatom, hogy ennek van valóságalapja. Lehet találni olyan eseteket, ahol egy-egy roma mikroközösség tényleg segíti a Fideszt (lásd: szavazatvásárlás). Azt azért fontos hozzátenni, ha a megfelelő körülmények biztosítva lennének az adott kormány által, biztosan nem lenne ilyen – vagy legalábbis nem ekkora számban. Ezek a mikroközösségek napról napra élnek, és bizonyos összeg az adott napjukat menti meg. Továbbá van bennük egyfajta sztoicizmus: mindegy, milyen színű a kormány, a romákkal nem nagyon törődik.
Visszatérve a kérdésedre! Kadét Ernővel, a Roma Sajtóközpont és az 1 Magyarországért kezdeményezés munkatársával vitatkoztam ennek kapcsán a Facebook-posztom alatt is. Abban ő is egyetértett, hogy a címet lehetett volna szebbé tenni, árnyalni, de szerinte nincs vele gond, mert a valóságot adták át a videós anyagban (a címszereplő Fidesz-szimpatizáns és roma, a polgármester maga is ekként definiálja saját magát). A riport célja viszont egy kétes ügylet kibogozása lett volna, az igazság feltárása szempontjából annak viszont nincs jelentősége, hogy az illető roma-e vagy sem.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a címadás click bait-célokat szolgált. Én azonban elvárom azoktól a sajtóorgánumoktól és a Partizántól is, akik erre nincsenek rászorulva (a legnagyobbakra gondolok), hogy ezt mellőzzék, hiszen így is adott a közvetlen elérésük és nem a kattintásvadász szalagcímekből érnek el magas olvasottságot.
Szóval ez a címadás erősítette a romákkal kapcsolatos prekoncepciót. Felesleges is beleírni, hogy roma, hiszen általánosságban vannak nyilvánvaló rassz jegyeink (barna bőr), amit mindenki rögtön lát a kiemelt képen. De ha még külön bele is írják a címbe, akkor annak azonnal lesz egy konnotációja: az, hogy ő roma, az számít.
Ha az a cél, hogy feltárják a kétes ügyleteket, az rendben van, én nem ezt vitatom el. Az, hogy Fidesz-szimpatizáns, benne lehet, hiszen ez releváns az ügy szempontjából, de az, hogy roma, az már nem.
Ha a címadáson túl is megvizsgáljuk a szóban forgó riportot, mit gondolsz, tartalmilag milyen ez az anyag?
Ahogyan feltárták a gyanús ügyeket, azt jónak találom. Ami az audiovizuális megjelenítést illeti, van vele probléma. A videót végigkíséri a roma mulatós zene. Ez is azt hozza be, hogy ha valaki roma, az biztosan mulatós zenét hallgat. A nagy képet nézve, mivel a riport célja a kétes ügyletek felgöngyölítése, teljesen redundáns beletenni ezt. Ez ugyanolyan, mintha az LMBTQ-közösség valamelyik tagjáról készítenek egy riportot, és abban az adott közösséghez társított prekoncepciót használnak fel: harsány színek, „nyálas zene”. Ez egyfelől nem releváns és nem is feltétlen húzható a szóban forgó közösségre, másfelől erősíti a káros sztereotípiákat. Szóval az ilyen rejtett utalásokkal van problémám. A Partizán pedig elég profi ahhoz, hogy ne tudják ezeket.
Említett Facebook-posztodban erős állítást teszel, amikor azt írod: „a magyar sajtó megbélyegzi a romákat”. Ugye nem ezen egyetlen cikk alapján fogalmaztad meg ezt a sarkos véleményedet?
Aki ismer, tudja, hogy a megfogalmazásom retorikai túlzás volt, és nem gondolom, hogy a magyar sajtóban, magyar újságírók mindegyikére ez igaz lenne. Inkább azt mondanám, hogy bele-belecsúsznak ilyen hibákba. Megnéztem a legnagyobb független oldalakat az interjú előtt is, és fellelhetők szociálisan érzékenyítő cikkek. A Partizán esetében külön érdekes volt, hogy épp aznap, a kömlői videót megelőzően publikálták a születésnapi interjút Daróczi Ágnessel, erre nem sokkal utána lehozták ezt a riportot. Ezután pedig megjelent Gulyás Márton új, Közgyűlés című műsora, amely a politikai korrektséget tematizálta, amelyben természetesen a roma kérdés is felsejlett. Ez így, egyszerre azért elég groteszk!
Azt nem tudom megítélni, hogy ez miért van: azért, mert az adott személy hibázott vagy azért, mert rá is hatással van az, ahogyan ez a téma a magyar társadalomban megjelenik. Ilyenekre gondolok: ahogy már említettem, a romák segítik hatalomra a Fideszt, de hasonló a vélekedés a határon túli magyarokról és megint megvan, hogy mit gondolnak a Nyugat-Európában letelepedett emberekről – ők meg nyilván a kormánykritikusok.
Mintha kasztok léteznének, amelyekből nem lehet kitörni – legalábbis a másik ember fejében így képződik meg, bármit állítasz.
De ugyanilyen, amikor egy cikk azt hangsúlyozza, hogy a balesetet egy nő okozta, azt sugallva, hogy ja, persze, a nők nem tudnak vezetni. Amúgy pont ez utóbbi kapcsán pozitív példákat is látok, amikor csak azt írják, hogy egy ember okozott balesetet, hiszen nem releváns, hogy az illető milyen nemű. Az említett negatív példák pont azért fájnak, mert olyan sajtóorgánumokról van szó, amelyek szélesebb közönséget érnek el. És amit felépítenek egy Daróczi Ágnes-interjúval vagy egy Közgyűlés-epizóddal, azt lerombolják egy olyan anyaggal, mint ami a kömlői polgármesterről szól.
Én azért feltételezem az említett sajtóorgánumokról és újságíróikról, hogy jószándékú, nyitott, elfogadó emberek, aki komolyan veszik a hivatásukat, és még fontosnak is tartják az érzékenyítést. Az nem lehet, hogy inkább egyfajta edukációs hiányról van szó, és emiatt a legjobb szándék ellenére nem a legsikerültebben fogalmaznak adott esetben? Lehet, hogy fel sem tűnik nekik, hogy belecsúsztak egy ilyen hibába. Elképzelhető, hogy nincs meg az a tudás, az a rutin, hogy milyen nyelvi regisztert használjunk, hogy mire kell odafigyelni? Például, hogy a romák kontextusában a „fehér” vagy „magyar” helyett ezt írjuk és mondjuk: „nem roma”.
Ez a kérdéskör nagyon tág és nehéz. Nem csak arról kellene beszélni, hogy milyen a romák reprezentációja a magyar sajtóban, hanem a roma integrációról és általában a romákról. Erre én nem tudom a megoldást. Szintén a Partizánhoz kapcsolódva mondok egy példát, erről a posztomban is írtam: Gulyás Marci tiszavasvári riportsorozatában beszélgetett romákkal, akik azt mondták, a „magyarok” így, a „magyarok” úgy. Marci joggal szembesítette őket, hogy ezt ne mondják, hiszen a roma emberek is magyarok.
Édesanyámékkal ugyanez a helyzet. Ők eleve úgy szocializálódtak, hogy a nem roma emberekre azt a szót használják, hogy magyar. Amióta kiszélesedett számomra a világ, jobban átlátom, érdekel a közélet, nekem is fontos lett ez, és próbálom felhívni a figyelmüket erre, de úgy érzem, meddő. Bennük nincs meg az a felismerés, hogy ezzel csak továbbássák az árkot. Nem rossz szándékkal teszik ezt, félreértés ne essék! Egyszerűen nem gondolnak bele ebbe. Amíg a romák nem használják tudatosan ezeket a kifejezéseket, nem mondják a nem romákra, hogy magyar, addig nem igazán lehet itt változásokat előidézni. A nyelv segítségével rekesztik ki saját magukat a társadalomból saját maguk által.
Mi a helyzet a szóhasználattal: cigányt vagy romát mondjunk?
Ez is nagyon fontos kérdés, de én ebben sem tudok igazságot tenni. A szüleim is cigányként hivatkoznak önmagukra. Ha fel kellene idéznem, mikor használták a roma szót, azt mondanám, soha. Én személy szerint azért nem szeretem a cigány szót, mert az, hogy „gány”, csúnyán hangzik. Nem a konnotációja, szemantikai része miatt – bár lehet, tudat alatt ez is közrejátszhat. Tudom, hogy a roma is mély hangrendűekből áll, de fennköltebb hangzású, mint a cigány. Ugyanígy vagyok a nevekkel. A Pétert azért nem szeretem, mert mély hangrendű magánhangzókból áll, ellenben a Peti a legszebb név véleményem szerint, mert magas hangrendű. Nem véletlenül hívják a lányomat Lilinek. Itt, Londonban amúgy gipsyt mondok, mert a romát kevésbé ismerik.
És itt visszakanyarodok a korábbi kérdésedhez: régóta olvasok külföldi lapokat, legfőképpen a The Guardiant, de valahogyan itt nincs arról szó a címben vagy magában a cikkben, hogy az adott címszereplő indiai, Sri Lanka-i, koreai vagy ki tudja, milyen rassz, hacsak nem releváns.
Tudom, hogy van lemaradás és sajnos a romák integrációja sehol sem tart. De a legfontosabb mégis ez: ha van annak relevanciája, hogy az illető roma, írjuk bele a cikkbe, ha nincs relevanciája, akkor ne!
Mondanál erre példát? Mikor releváns azt megemlíteni a cikkben, hogy az adott személy roma?
Ha hírértéke van annak, hogy az illető roma, például ha romákról forgatnak egy riportot. De ha belerohan egy jármű a lakóházba, ott nem az a fontos, hogy milyen származású vagy hogy nő vagy férfi vezette-e az autót. Ha beleírom, hogy egy nő hajtott bele az épületbe, akkor azt teszem hírértékké, nem pedig magát a balesetet, és azt a sztereotípiát erősítem, hogy a nők nem tudnak vezetni, ahogy korábban már mondtam.
Az motoszkál a fejemben, hogy az újságíróknak éppen ezért nagy felelősségük van, hiszen alakíthatják a képet, befolyásolhatják adott társadalmi csoportok megítélését.
Mindenképpen. A média feladata az, hogy alakítsa a polkorrektséget. Sőt, alakítja is. Kadét Ernő nem értett ezzel egyet, mert szerinte az újságírónak nem azzal kell törődnie, hogy az adott írást ki hogyan értelmezi, hanem az a feladata, hogy a valóságot adja át. Utóbbiban igaza van, és azt gondolom, a kettő nem üti ki egymást. Ha polkorrekt vagyok, a píszít formálom, attól még bemutathatom a valóságot. Mennyivel le lennénk maradva, ha négerként hivatkoznánk a afroamerikaiakra vagy a romákra csak cigányként! Ilyen értelemben az újságírók is influenszerek, ezért valóban nagy a felelősségük abban, miként fogalmaznak.
Személyes vizekre eveznék, mert már lassan négy éve ismerjük egymást, de mi erről még nem beszélgettünk, és nagyon kíváncsi vagyok, mit jelent neked az, hogy roma vagy. Identitás szempontjából hogyan állsz a romaságoddal?
Érdekes, hogy amikor a Romverbe felvettek (Romaversitas Alapítvány, a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok támogatására létrejött civil szervezet – a szerk.), ez volt az egyik kérdés, és akkoriban ezt még nem nagyon tudtam megfogalmazni. Nagyon be akartam kerülni és ezért mondtam a hangzatos dolgokat.
Úgymint?
Őszintén nem tudok visszaemlékezni erre, csak azt tudom, nem volt még szilárd identitásom romaként, és nem tudtam mélyrehatóan roma kérdésekről beszélni. Mára már jobban megfogalmazódott ez bennem. A roma kérdés nekem személy szerint azt jelenti, aki vagyok. Ez alatt azt értem, hogy nem ismerek magamnál kitartóbb embert, aki soha nem adja fel, bármi történjen is. Ez pedig annak köszönhető, hogy roma vagyok. A roma barátaim – Szegedi Tamás dramaturg-rendező, Oláh Norbert festőművész, Horváth Ernő orvos, Balogh Rodrigo színész-rendező, – ugyanilyenek. Ők a maguk területén kiemelkedőek és sikeresek, mert nagyon kitartóak.
Ha nem lennék roma származású, akkor nem biztos, hogy ennyire kitartó lennék, mert így vagy úgy, de hatott rám az a társadalmi konvenció, nyomás, hogy a romáknak mindig többet kell teljesíteniük.
Viszont én ezt fegyverként fogom fel, mert ha bármi nehézséggel találkozom, beleállok. Szeretek szenvedni.
Ezt hogy érted?
Beleláttál az életünkbe, amíg együtt dolgoztunk a ContextUsnál, tudod, hogyan és milyen keményen dolgozunk. Sokaktól megkapjuk a mai napig, hogy ők ezt nem tudnák utánunk csinálni: napi 10 óra fizikai munka, aztán éjfélig a hírportálon dolgozni, most már gyereket nevelni és közben a párkapcsolatot és baráti kapcsolatokat ápolni. Én szeretek dolgozni, szeretem, ha van tennivaló. Örülök a feladatoknak, szeretek előre menni, haladni az életben. Bármennyire is oximoron, azt érzem, minél nagyobb akadállyal kell megküzdeni és emiatt némileg elkenődött vagyok, az akadály megugrásának folyamatában egyre boldogabb vagyok és erősebbnek érzem magam. A test közben persze szenved, mert nincs elég idő aludni, pihenni. De én ezt szeretem, és ez valószínűleg a roma származásomból ered.
Félre ne érts, nem arról van szó, hogy most meg akarom mutatni a többségi társadalomnak, hogy én mennyire nagyszerű vagyok! Egyszerűen ezt a kitartást a romaságból eredeztetem. Ennyit a lelki fröccsről! (mosolyog)
Nyilván lehetne azt mondani, hogy romának lenni azt is jelenti, hogy az embert érte emiatt kirekesztés, de az elég demagóg lenne.
Volt ilyen személyes élményed?
Igen, persze. De nekem nem tűnt fel sokáig, nem tekintettem hatalmas gondnak, traumának, mert a környezetemben általánosnak volt mondható.
Értek bántások a származásod miatt?
Persze, csak ezt nem tudom rendesen megítélni, mert én a roma közösségen belül is kívülálló voltam, ezért engem kevésbé érintettek ezek az atrocitások. Azzal kapcsolatban is létezik prekoncepció, hogy hogyan öltözködnek a romák, én pont nem úgy öltözködöm, mert az egyszerű, basic ruhákat szeretem. Az sem érdekel, ha fordítva van rajtam valami, mert vallom, az számít, ami a fejben van, nem az, hogy szakadt a rajtam lévő póló.
Az egyetemen rendre angolul szóltak hozzám, meglepődtek, amikor magyarul szóltam vissza, illetve több esetben nem hitték el, hogy roma vagyok.
De van bennem egyfajta felmentés a szülőfalumban élő nem romákkal szemben, mert a mi családunkat ismerték, és jó véleménnyel vannak rólunk, mindig mondják a mai napig, hogy édesapám milyen becsületesen dolgozik, és ezért nálunk mindig az volt a mondás, hogy „mi nem olyanok vagyunk”. Tehát igen, roma romával szembeni kirekesztés is létezik.
Az egyetemen nem tartottak csodabogárnak? Azt látom, hogy nagyon kevés romának sikerül kitörnie, egyetemen tanulnia, karriert építenie, szellemi munkát végeznie.
Amíg nem kerültem be a Romverbe, azt hittem, én vagyok egyedül roma a Debreceni Egyetemen. Aztán kiderült, hogy többen is vagyunk. Az én szakomon nagyon nyitott gondolkodású, elfogadó oktatók tanítottak, nem igazán volt téma a romaságom. Én magam sem tematizáltam, hogy roma vagyok. Amit roma zenének neveznek, én azt például utálom. Én a romákon belül is kilógtam, ahogy már említettem. Azt hiszem, ennek a kilógásnak is a romaság az oka, meg az, hogy középső gyerek vagyok. Tanulmányok szerint a középső gyerekek szorongóbbak. Én nem éreztem magam nagyon szorongónak, de sehová nem tudtam igazán sorolni magam. Ehhez jött még az hozzá, hogy Magyarországon vagyok roma. Ráadásul én csak félig vagyok roma. Szóval van bennem egy ilyen „sehol nem vagyok érzés”, mintha a purgatóriumban lennék.
Amikor a roma elvárásoktól eltérően öltözködtem vagy más kifejezéseket használtam, azt mondták a szüleim is, hogy „te nem is vagy a mi fiunk”, „te magyar vagy”. Érted, félig vagy roma, iskolában roma és Peti vagy, otthon Robi (a szűk és tágabb családi körben valamiért így hívtak az anyakönyveztetett nevem helyett) és magyar, ráadásul középső gyermek: ez ám a hátrányos helyzet! Szóval mindig is inkább kívülálló voltam, de mára ezt már elfogadtam, sőt.
Én nem szégyellem a roma származásom, identitásom, hanem büszke vagyok rá.
| Névjegy |
B. Zetas Péter Debrecenben született 1990-ben. A Debreceni Egyetemen magyar szakon diplomázott. A LÉK és a József Attila kör tagja volt. Verseit többek között irodalmi folyóirat publikálta, 2013-ban a Várad verspályázatán megosztott első helyezést ért el, 2014-ben a Debreceni Egyetem Határnyitás című verspályázatán harmadik helyezésért járó díjat vehette át. A 2015-ben megjelent R25 – A rendszerváltás után született generáció a magyar lírában című antológiába válogatták be. 2016-ban létrehozta a ContextUs kulturális és közéleti hírportált, amely mára a leglátogatottabb kulturális platform. 2017 óta Londonban él. |
A fotók Zetas Péter tulajdonát képezik.